Fogarasi havasok, másképpen

Ez volt a neve a túrának, melyet a CAR kolozsvári egyetemi szekciója szervezett Dinu Mititeanu vezetésével. Mássága abban állt, hogy nem a mindenki által bejárt főgerincen, hanem mellékgerinceken és völgyeken, jelzetlen utakon bóklásztunk egy hétig, távol a civilizációtól.





Idővel kiderült, egyéb dolgok is a szokásostól eltérően alakultak, pl. túl kevésnek bizonyult az ételünk - eddig mindig többet csomagoltunk a szükségesnél, viszont egész héten szép idő volt, ami szintén ritkaság azon a környéken. Ráadásul egy különös, teliholdas éjszakai kalandban is részünk volt... (részletek hamarosan a CAR blogján).
















Még több kép itt.

Duna delta - szúnyogok és hőség nélkül

Amikor múlt héten hazaértünk a Duna deltából és mindenki kérdezte, hogy milyen volt, kb. ezeket mondtuk: nagyon jó, csak nappal iszonyú meleg, amikor meg alábbhagyott, akkor jöttek a szúnyogok. De mindent összevetve, nagyon szépeket láttunk és itt most csak azt mutatjuk meg.














Első szálláshelyünk konyháján egy fecskecsalád fészkelt be a gerenda alá. Alig lehetett úgy lekapni őket, hogy a kicsikből ne csak egy nagy tátott száj látszodjon.





Az összes kép itt látható.

Annecy - nem hivatalos forrásból

Eleinte csak a városról akartam írni, mert hallottam, hogy hegyek lábánál fekszik egy hatalmas tó partján és nagyon szép... és valószínűleg azért is, mert el akartam kerülni a kényszert, hogy beszámolót írjak, amikor egy film- vagy animációs fesztiválon vagyok. De az esemény mindenképp megér egy pár szót...

Szerencsére most nem kell kitérni a hivatalos dolgokra, nem kell dokumentálódni, interjúzni, értékelni a mezőnyt. Ezekről bárki értesülhet sok-sok megbízható, hivatalos forrásból.

Nekem - aki csak észrevétlenül jártam-keltem a tömegben - az maradt meg, hogy este 8 és 9 között, amikor nincs vetítés, az emberek kivonulnak a fesztiválhelyszín melletti hatalmas füves területre, a tó partjára, piknikes vacsorára. Helikopterből nézve ilyenkor a zöld szín tarkára vált (elég vicces volt, amikor első nap üzenetet kaptam egy megbeszélés céljából a következő szöveggel: „a füvön vagyok, eszem, te?” a válasz pedig: „hát én is valahol itt” – de nem találkoztunk...). Az óriási vetítővászon és színpad előtt pedig egy másik tömeg egy betanult táncot gyakorol, mindenki egyszerre mozog.

Meg az, hogy a közönség cuppog és papírrepülőket dobál a vetítés kezdete előtt – ez is régi hagyomány lehet, a szpotban is benne van. Meg egyáltalán, hogy milyen lelkesek a nézők... már a szpotnak is ujjonganak, tapsolnak, bekiabálnak a megfelelő helyen (tudják, hogy hol kell), a sokadik vetítés alkalmával is. Mint a bábszinházban, amikor egyszerre ordít az egész gyereksereg, hogy "vigyáááázz, ott van, a háááátad mögött!"





A városban engem továbbra is a régi, színes, zsalus mézeskalács-házikók ejtenek rabul. Nem tudom, milyen lehet, amikor nincs fesztivál, most a központban az emberek fele akkreditációval a nyakában szaladgál. Illetve, dehogy szaladgál, csak nyugisan sétál. Át a piroson is, tömegesen, de annyira zavartalanul, hogy nem is értem, az autók/buszok hogy vergődnek át a fő fesztiválhelyszín körüli utcákon.

Ahol filmet lehetne forgatni Tündérországról

A hétvégén újra a Vercors-ban jártunk, ezúttal csak egy könnyebb – de annál szebb – két napos túrán. Tulajdonképpen az időhiány miatt alakult úgy, hogy ezt az útvonalat választottuk, nem is gondoltuk, hogy két hegyi falvacska közötti út ilyen szép lehet. De én, amikor elém tárult a látvány, valósággal felkiáltottam. Legalább 10 képünk van erről a helyről, de még így együtt sem adja vissza igazán az érzést. Lehet, hogy a számítógépen keresztül (és az igazi emléke nélkül) csak egyszerű természetfotóknak tűnnek, de én azt hiszem, sosem láttam még ilyen szépnek a természetet.










La Chapelle en Vercors nevű hegyi falvacskában aludtunk, a kőtornyos templom még reggel 5-kor is harangozott, erre ébredtünk a sátorban. De az is lehet, hogy a madarak harsány csicsergése űzte el az álmunkat.







Helyenként ilyen kőházakra, vagy házcsoportokra bukkantunk, melyeknél farmerektől lehet friss tejet, sajtot vásárolni. Most nem jártunk csúcsokon, így zergéket sem láttunk, de annál több békésen legelésző tehenet. Csak azt nem értették, ez a két ütődött mit bámul folyton egy fekete dobozon keresztül, közben hangosan bőgve-múgatva.

A franciák és az idegen nyelvek

Azt mondta a francia tanárnőm, hogy a franciák és az idegen nyelvek, az két külön dolog... hát ez eddig eléggé be is igazolódott. De egyik nap, ahogy nagy hátizsákokkal ballagtunk hazafele, 3 nyolc év körüli kölyök biciklizett el mellettünk és felénk kiabált valamit. "Te érted, hogy mit mondanak?" néztünk egymásra bizonytalanul, mire az egyik gyerek megszólalt: "Espaniol?"... Ráztuk a fejünket, és visszakérdeztünk: "Anglais?" Erre ő megkérdezte angolul is, amit akart: kiderült, hogy csak összetévesztettek valakivel.