2010. május 25., kedd

Vercors Nemzeti Park


A hétvégén a Vercors nemzeti parkban jártunk. A városi parkokkal ellentétben ez valódi hegy, 900 és 2300 méter között. A hely különlegessége a Hauts Plateaux du Vercors, egy 1300 és 1600 méter magasan elterülő meszkőfennsík, amelynek a domborzata eléggé hasonlít Pádishoz: aránylag lapos, hepe-hupás táj, mindenfele kis dombocskák, szinte egyáltalán nincsenek egyenes vonalak, minden hullámzik: hullámos ösvények, hullámos erdő, hullámos legelők tele-tele virágokkal. A tájat a legelők és erdők keveréke teszi még varázslatosabbá, mivel ezek között nincs egyértelmű határ, szinte össze vannak olvadva. Az erdők nagyrésze inkább liget, 10 - 20 méterre vannak a fák, amelyek között füves terület van, hasonlóan az angol kertekhez. Sajnos ezt a ligetes varázst a képek nem tudják visszaadni, de remélhetőleg egy részét legalább.

Még több kép itt található, egy másik leírás pedig a hegymászóklub oldalán.










2010. május 16., vasárnap

Végre kidugtuk az orrunk


Már-már ott tartottunk, hogy annak is örültünk, ha egy nap nem esett az eső. Az, hogy ma még a nap is kisütött, az már bónusz. Igaz, már a tegnap eldönötttük, hogy akkor is kimegyünk a városból, ha rossz idő van, csak éppen vénasszonyok ne potyogjanak az égből. Ehhez képest egészen jól jártunk, felmentünk a város melletti hegyre a folyó túloldalán és egész nap barangultunk. A hegy tetején van egy hatalmas várrom, itt-ott mászófalak, a túloldalát pedig kis utcácskák szövik át és beépítették házakkal, szerintem amolyan milliárdos-negyed lehet.











Tetőkert a hegy túloldalán levő óvárosban

2010. május 9., vasárnap

Idjevan park

Az Idjevan park egy aránylag kis területű füves tér, itt-ott fákkal és középen egy mesterséges árokkal. Egyáltalán nem változatos a növényzete, szinte minimalista: rendesen lenyírt fű, elszórtan egy-egy kerek koronájú fa és egy-két pad - de épp ebből az egyszerűségből ered a varázsa is.




2010. május 8., szombat

Parc Jouvet - park vagy botanikus kert?

Múlt héten rossz idő lévén csak a parkba merészkedtünk ki - természetesen sokkal jobb idő volt, mint reméltük, így rengeteg időnk volt nézelődni és fényképeződni. Parc Jouvet a neve, és meglepő, hogy mennyire gondozott: egy nem túl nagy, de annál változatosabb angol kert, rengeteg fajta fával és mindenféle növénnyel. A fák gyakran elég távol vannak egymástól ahhoz, hogy a koronájuk kerek és hatalmas legyen, olyan szép faformájú, és mivel a park már több mint 100 éves, valódi nagy öreg fákkal van dolgunk. A gyerekeket egy játszótér és egy helyi kisvasút szórakoztatja - a vasút működik és körbe-körbe pöfög az állomás és a depó között.









2010. május 6., csütörtök

Valence - a hatodik emeleten

Most egy ideig a hatodik emeleten lakunk, messze az otthonunktól. De annyi közös a kettőben, hogy most is az utolsó emeltről nézhetünk ki naponta az ablakon. Igaz, többnyire háztetőket látunk. Az úton errefele azt gondoltam, majd első dolgom lesz, hogy tudósítsak a francia életről, fotókat, gondolatokat, történeteket küldjek haza, de érkezés után már teljesen lefoglaltak az itteni dolgok. Csak az első intenzív hét végén, részben a rossz időnek köszönhetően adódott alkalom újra otthoni szemmel nézni a világot.