Így a képek alapján elhalványul az utolsó emlékem a Retyezátról: a ködbe burkolózott komor gerinc, a végeláthatatlanul szitáló (vagy éppen ömlő) eső, ami lekergetett minket a hegyről... Marad a tiszta, hideg levegő és az időnként előtűnő napfény emléke. Egyetlen esőmentes napunk volt a Brassaisokkal szervezett idei Retyezát-túrán, de ezért megérte felmenni.
Szeretjük magasról szemlélni a világot. Amikor nem a hegyekben tesszük ezt, utolsó emeleti lakásunk ablakából tekintgetünk a Gyalui-havasok felé, itt próbáljuk megörökíteni a túrákon szerzett emlékeinket. Elsősorban kiránduló barátaink számára, de nem csak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése