
Tízpercenként le kellett üljünk, már az az egy nap is kezdett soknak tűnni...

...de szerencsére felfedeztük a kevésbé ismert helyeket, üres belső udvarokat, járatlan utcákat. Jobban is tetszett a városnak ez a lepukkantabb arca.




Egy eléggé járatlan téren ittuk meg a reggeli kávét is. Pont az ablak mellett ültünk a teraszon, és bentről a kávéfőző lányok román csevegése szűrődött ki... mondanom sem kell, milyen otthonosan éreztük magunkat.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése