Most egy ideig a hatodik emeleten lakunk, messze az otthonunktól. De annyi közös a kettőben, hogy most is az utolsó emeltről nézhetünk ki naponta az ablakon. Igaz, többnyire háztetőket látunk. Az úton errefele azt gondoltam, majd első dolgom lesz, hogy tudósítsak a francia életről, fotókat, gondolatokat, történeteket küldjek haza, de érkezés után már teljesen lefoglaltak az itteni dolgok. Csak az első intenzív hét végén, részben a rossz időnek köszönhetően adódott alkalom újra otthoni szemmel nézni a világot.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése